IMODIUM 2 mg kemény kapszula 20 db

1. A GYÓGYSZER NEVE

Imodium 2 mg kemény kapszula

2 mg loperamid-hidroklorid kemény kapszulánként.

Ismert hatású segédanyagok: 127 mg laktóz-monohidrát kemény kapszulánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Kemény kapszula

Zöld felsőrészű és sötétszürke alsórészű, 4-es méretű kemény zselatin kapszulába töltött fehér színű por.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

1. Terápiás javallatok

Felnőtteknek és 6 év feletti gyermekeknek

• Különböző eredetű akut és krónikus diarrhoea tüneti kezelése.

Felnőtteknek

• Ileostomia utáni állapotban alkalmazható a székletek számának és volumenének csökkentésére és konzisztenciájuk javítására, ill. a széklet keménységének fokozására.

• 18 év feletti felnőtteknél orvos által korábban diagnosztizált irritábilis bél szindrómában (IBS) jelentkező akut hasmenéses periódusok tüneti kezelésre.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Az adagolás a beteg korától és az eset súlyosságától függ.

Felnőtteknek és 6 év feletti gyermekeknek

1. Akut diarrhoea

Akut esetben a kezdő adag 2 kapszula (4 mg) felnőtteknek, illetve 1 kapszula (2 mg) gyermekeknek, ezt követően 1 kapszula (2 mg) minden laza széklet után.

1. Krónikus diarrhoea

Krónikus esetekben a kezdő adag napi 2 kapszula (4 mg) felnőtteknek, illetve napi 1 kapszula (2 mg) gyermekeknek.

A kezdő adagot a napi 1‑2 alkalommal történő szilárd széklet ürítéséig kell módosítani. Ez az állapot rendszerint 1‑6kapszula/nap adaggal (2 mg-12 mg) érhető el.

A szokásos adag felnőtteknek általában napi 1-6 kapszula (2 mg-12 mg).

A maximális napi adag felnőttek esetében akut és krónikus hasmenés kezelésére 8 kapszula (16 mg).

Gyermekek esetében testtömegtől függően, maximum 3 kapszula/20 ttkg adható, de a napi legfeljebb 8 kapszulát nem haladhatja meg (lásd az alábbi táblázatot).

1. 18 év feletti felnőtteknél irritábilis bél szindrómában (IBS) jelentkező akut hasmenéses periódusok tüneti kezelése

A kezdő adag 2 kapszula (4 mg), ezt követően 1 kapszula (2 mg) minden laza széklet után, vagy ahogy az orvos javasolta korábban. A maximális napi adag nem haladhatja meg a napi 6 kapszulát (12 mg).

12 éves kor alatti gyermekek

A 12 év alatti gyermekeknél történő alkalmazásról korlátozott adat áll rendelkezésre (lásd 4.8 pont).

6 éves kor alatti gyermekek

Az Imodium kapszula nem alkalmazható 6 éves kor alatti gyermekek esetén.

Időskorúak

Időskorban nincs szükség az adag módosítására.

Vesekárosodás

Nincs szükség az adag módosítására vesekárosodásban szenvedő betegeknél.

Májkárosodás

Annak ellenére, hogy farmakokinetikai adatok nem állnak rendelkezésre májkárosodásban szenvedő betegek esetén, a loperamid-hidrokloridot ilyen betegeknél óvatosan kell alkalmazni a csökkent first pass metabolizmus miatt (lásd 4.4 pont).

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A kapszulát egészben kell lenyelni. A kapszula bevehető a nap bármely szakában, étkezéstől függetlenül kevés folyadékkal.

1. Ellenjavallatok

- A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Az Imodium kapszula 6 éves kor alatti gyermekeknél nem alkalmazható.

- A loperamid-hidroklorid nem lehet elsőként választandó szer az alábbi esetekben:

- magas lázzal, véres széklettel járó akut dysentheria,

- akut colitis ulcerosa,

- széles spektrumú antibiotikum kezeléssel összefüggő pseudomembranosus colitis,

• invazív kórokozó, pl. Salmonella, Shigella és Campylobacter okozta bakteriális enterocolitis.

A loperamid-hidroklorid nem alkalmazható olyan kórkép esetén, amelyben a perisztaltika gátlása káros lehet (pl. ileus, subileus, megacolon, toxicus megacolon, stb.). A loperamid-hidroklorid alkalmazását haladéktalanul abba kell hagyni, amint székrekedés, hasi puffadás, illetve ileus lép fel.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Orvosi javallat nélkül kizárólag akut, hirtelen kialakuló hasmenés tüneteinek, beleértve a szelek okozta kellemetlen hasi panaszokat (úgynevezett hasi diszkomfortérzés), puffadás, görcsök kezelésére alkalmazható.

Krónikus, tartós hasmenés vagy bélműtétet követő állapot esetén az Imodium-kezelés csak orvosi vizsgálatot követően, orvosi javaslat alapján történhet.

Az Imodium kapszulával csak tüneti kezelés érhető el. Amennyiben a diarrhoea oka ismert, minden esetben oki terápiát kell alkalmazni.

Amíg a diarrhoea fennáll, a szervezet víz- és elektrolit pótlásáról – különösen gyermekek esetében – és a megfelelő diétáról gondoskodni kell.

Fertőzéses eredetű diarrhoeaban nem pótolja az antibakteriális kezelést.

A beteg figyelmét fel kell hívni arra, hogy ha akut diarrhoeaban 48 órán belül nem következik be javulás, a kezelést abba kell hagynia és orvoshoz kell fordulnia.

Amennyiben a beteg irritábilis bél szindrómában (IBS) jelentkező akut hasmenéses periódusok tüneti kezelésére alkalmazza ezt a gyógyszert, az alábbiakban részletezett további figyelmeztetések és óvintézkedések is vonatkozóak:

• Az Imodium kapszula csak abban az esetben alkalmazható irritábilis bél szindróma tüneteinek kezelésére, amennyiben az irritábilis bél szindrómát korábban már orvos diagnosztizálta.

• A 40 évesnél idősebb betegeknek az Imodium kapszula alkalmazása előtt konzultálniuk kell kezelőorvosukkal, amennyiben az irritábilis bél szindróma tüneteit egy ideje már nem tapasztalták.

• A 40 évesnél idősebb betegeknek az Imodium kapszula alkalmazása előtt konzultálniuk kell kezelőorvosukkal, amennyiben a jelenleg tapasztalt tünetek eltérnek a korábbi tünetegyüttestől.

• A betegnek konzultálnia kell kezelőorvosával, amennyiben súlyos székrekedést vagy testsúlycsökkenést tapasztal.

• Ha a beteg tünetei rosszabbodnak, új tüneteket tapasztal, a tünetegyüttes megváltozik, vagy ha 2 hét után is jelentkeznek hasmenéses epizódok, a betegnek ismét kezelőorvosához kell fordulnia.

Ha diarrhoeaban szenvedő AIDS-es betegek kezelése során a hasi puffadás jeleit tapasztalják, az Imodium kapszula adását abba kell hagyni. Loperamid-hidroklorid kezelésben részesülő, AIDS-es betegeknél jelentkező, vírusok és/vagy baktériumok által okozott fertőzéses colitis kapcsán toxicus megacolon előfordulását jelentették.

Annak ellenére, hogy farmakokinetikai adatok nem állnak rendelkezésre májkárosodásban szenvedő betegeknél, az Imodium kapszulát ilyen betegeknél óvatosan kell alkalmazni a csökkent first pass metabolizmus miatt.

Ezt a gyógyszert fokozott elővigyázatossággal kell alkalmazni májkárosodásban szenvedő betegeknek, mivel a relatív túladagolás a központi idegrendszer toxicitásához vezethet.

Ópiátfüggő egyéneknél a loperamiddal, mint ópiát-helyettesítővel történő visszaélés és nem megfelelő alkalmazás eseteit írták le (lásd 4.9 pont, Túladagolás).

A beteg figyelmét fel kell hívni, hogy 127 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz egy Imodium kapszula.

Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, laktóz-intoleranciában vagy glükóz‑galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A nem klinikai adatok alapján a loperamid egy P-glikoprotein szubsztrátnak tekinthető.

Ha a loperamidot (16 mg-os egyszeri adagban) kinidinnel vagy ritonavirral (P-glikoprotein inhibitorokkal) együtt adják, a loperamid plazmaszintjének 2-3-szoros emelkedését tapasztalják. A javasolt (2‑16 mg/nap) adagban alkalmazott loperamid és a P-glikoprotein inhibitorok együttes alkalmazásakor tapasztalt farmakokinetikai kölcsönhatások klinikai jelentősége nem ismert.

A loperamid (4 mg egyszeri adag) egyidejű alkalmazása itrakonazollal, amely CYP3A4 és P‑glikoprotein inhibitor, a loperamid plazmaszintjének 3-4-szeres emelkedését okozta. Ugyanabban a vizsgálatban egy CYP2C8 gátlószer, a gemfibrozil a loperamid plazmaszintjének kétszeres emelkedését okozta. Az itrakonazol és gemfibrozil kombinációja a csúcsplazmaszint 4-szeres emelkedését és a teljes plazma-expozíció 13-szoros emelkedését eredményezte. Ezeket az emelkedett értékeket nem kísérték központi idegrendszeri hatások a pszichomotoros vizsgálatok (pl. szubjektív álmosság és a szám-szimbólum behelyettesítés teszt) szerint.

A loperamid (16 mg egyszeri adag) és a ketokonazol, egy CYP3A4 és P-glikoprotein inhibitor egyidejű alkalmazása a loperamid plazma-koncentrációjának 5-szörös emelkedését okozta. Ez az emelkedés nem járt megnövekedett farmakodinámiás hatással a pupillavizsgálat szerint.

A loperamid együttadása orális dezmopresszinnel, a dezmopresszin plazma-koncentrációjának 3‑szoros emelkedését okozta, feltehetően a lassabb gasztrointesztinális motilitás miatt.

Várhatóan a hasonló farmakológiai jellemzőkkel rendelkező gyógyszerek erősíthetik, illetve azok, amelyek gyorsítják a gyomor-bél ürülést, csökkenthetik az Imodium kapszula hatását.

1. Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Nincs arra utaló jel, hogy a loperamid teratogén hatást vagy magzati károsodást okozna, de ennek ellenére terhesség esetén, különösen az első trimeszterben történő alkalmazás előtt a terápiás előnyöket mérlegelni kell a lehetséges veszélyekkel szemben.

Terhességben ennek a gyógyszernek a szedése nem javasolt.

Szoptatás

A loperamid kismértékben kiválasztódhat a humán anyatejbe, ezért alkalmazása szoptatás idején nem javasolt.

Terhesség vagy szoptatás esetén a kezelőorvossal konzultálni kell a készítmény alkalmazásával kapcsolatban.

1. A készítmény hatásai a gépjárművezetésre és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Imodium kapszulával kezelt hasmenéses tünetegyüttes részeként fáradtság, szédülés, álmosság léphet fel, ezért gépjármű vezetése vagy baleseti veszéllyel járó munka végzése csak nagyon óvatosan javasolt.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Felnőttek és 12 éves és ennél idősebb gyermekek

A loperamid-hidroklorid biztonságosságát 31 kontrollált és nem-kontrollált vizsgálatban összesen 3076 hasmenéssel kezelt felnőtt, illetve 12 éves és ennél idősebb gyermek bevonásával értékelték. Ezek közül 26 vizsgálatban 2755 beteget kezeltek akut hasmenéssel, 5 vizsgálatban 321 beteget kezeltek krónikus hasmenéssel.

Klinikai vizsgálatokban a leggyakrabban (legalább 1%) jelentett mellékhatások az akut hasmenés miatt loperamid-hidrokloriddal kezelt betegek körében a székrekedés (2,7%), a fokozott bélgáz-képződés (1,7%), a fejfájás (1,2%), és a hányinger (1,1%) voltak. A krónikus hasmenéses betegek bevonásával végzett klinikai vizsgálatokban a leggyakrabban (legalább 1%) jelentett mellékhatások az alábbiak voltak: fokozott bélgáz-képződés (2,8%), székrekedés (2,2%), hányinger (1,2%) és szédülés (1,2%).

Az 1. táblázat azokat a mellékhatásokat foglalja össze, amelyeket a loperamid-hidroklorid alkalmazásával kapcsolatban jelentettek a 31 kontrollált és nem-kontrollált vizsgálat során, melyeket összesen 3076 hasmenéssel kezelt felnőtt, illetve 12 éves és ennél idősebb gyermek bevonásával végeztek. Ezek közül 26 vizsgálatban 2755 beteget kezeltek akut hasmenéssel, 5 vizsgálatban 321 beteget kezeltek krónikus hasmenéssel.

A gyakorisági kategóriák az alábbi egyezmény szerint kerültek meghatározásra: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 - <1/10); nem gyakori (≥1/1000 - <1/100); ritka (≥1/10 000 - <1/1000); nagyon ritka (<1/10 000).

1. táblázat A loperamid-hidroklorid alkalmazásával kapcsolatban felnőtt, illetve 12 éves és ennél idősebb gyermek bevonásával végzett klinikai vizsgálatok során, illetve a forgalomba hozatalt követően jelentett nemkívánatos gyógyszerhatások

* Ezeket a tüneteket a forgalomba hozatal után jelentették. Mivel a forgalomba hozatal utáni jelentések nem tesznek különbséget a nemkívánatos gyógyszerhatások között a krónikus vagy akut indikáció tekintetében, illetve, hogy felnőttek vagy gyermekek kapták a gyógyszert, a gyakoriságokat az összes loperamid-hidrokloriddal végzett vizsgálat eredményeiből becsülték.

Gyermekek

A loperamid-hidroklorid biztonságosságát 607, 10 napos és 13 éves kor közötti gyermeken vizsgálták, akik összesen 13 kontrollált és nem-kontrollált, az akut hasmenés kezelésére irányuló klinikai vizsgálatban vettek részt. Általánosságban a nemkívánatos hatások ebben a populációban is hasonlóak voltak, mint a felnőtteken, valamint a 12 évesnél idősebb gyermekeken végzett vizsgálatokban.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Tünetek

Túladagolás esetén (beleértve májfunkciós zavar miatti relatív túladagolást is) központi idegrendszeri depresszió (stupor, koordinációs zavar, aluszékonyság, miosis, izomtónus-fokozódás, légzésdepresszió), vizeletretenció, továbbá ileus is előfordulhat.

A központi idegrendszeri hatások tekintetében a gyermekek nagyobb érzékenységet mutathatnak, mint a felnőttek.

A loperamid-hidrokloridot szándékosan túladagoló egyének esetén (40 mg és 792 mg közötti adagokat jelentettek) QT-intervallum megnyúlást és venrticularis arythmiát figyeltek meg (lásd 4.4 pont, Figyelmeztetések és óvintézkedések). Halásos esetekről is érkezett jelentés.

Kezelés

Túladagolás esetén QT-intervallum EKG-val való monitorozásának megkezdése szükséges.

Ha a túladagolás központi idegrendszeri tünetei jelentkeznek, antidotumként naloxon adható. Mivel a loperamid hatástartama hosszabb, mint a naloxoné (1-3 óra), ezért ismételt naloxon-kezelés is indokolt lehet. Ezért a beteget további 48 órán keresztül fokozott megfigyelés alatt kell tartani az esetleges központi idegrendszeri depresszió észlelésére.

5. FARMAKOLÓGIA TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: bélmozgást csökkentő szerek, ATC kód: A07DA03

Hatásmechanizmus

A loperamid a bélfal opiát receptoraihoz kötődik, gátolva az acetilkolin és a prosztaglandin felszabadulását. Ezáltal csökkenti a propulzív perisztaltikát és növeli az intestinalis tranzitidőt. A loperamid növeli az analis sphincter tónusát és így csökkenti az inkontinenciát és a sürgősséget.

A bélfal iránti nagy affinitása és magas first pass metabolizmusa miatt a loperamid alig jut el a szisztémás keringésbe.

Egy kettős vak, randomizált klinikai vizsgálatban, melyet 56 akut hasmenésben szenvedő, loperamidot kapó beteggel végeztek, 4 mg egyszeri loperamid-adagot követően a hasmenést csökkentő hatás már egy órán belül megfigyelhető volt.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A loperamid a bélből könnyen felszívódik.

Biotranszformáció

A loperamid a májban csaknem teljes mértékben metabolizálódik, főként oxidatív N-demetilálódás révén, majd a széklettel ürül.

Elimináció

Felezési ideje 11 (9-14) óra.

Az elimináció főként oxidatív N-demetilációval megy végbe, ez a loperamidnál a fő metabolikus út. Ezt követően a loperamid konjugálódik, és az epével kiválasztódik, majd a változatlan loperamid és a metabolitok főleg a széklettel ürülnek.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Patkányon 18 hónapon és kutyán 12 hónapon át 40 mg/ttkg/nap loperamid (20-szoros MHUL= Maximum Human Use Level – legnagyobb dózisú humán alkalmazásnak megfelelő szint), illetve 5 mg/ttkg/nap loperamid (8-szoros MHUL, 16 mg/50 kg/nap) adagban végeztek krónikus toxicitási vizsgálatokat a testfelszínre számolt dózisösszehasonlítás alapján (mg/m2).

A vizsgálat során a testsúlycsökkenésen, lelassult súlygyarapodáson és a csökkent táplálékfogyasztáson kívül más toxikus hatást nem észleltek.

A terápiában releváns koncentráció tartományon és ennek szignifikáns többszörösein belül (47-szereséig) a loperamid nem okoz szignifikáns szívelektrofiziológiai változásokat. Ennek ellenére, in vitro és in vivo állatmodellekben szándékos túladagolás során fellépő extrém magas koncentrációknál (lásd 4.4 pont, Figyelmeztetések és óvintézkedések), a loperamid szívelektrofiziológiai változásokat okoz: a kálium- (hERG) és nátrium-csatornák blokkolása és arrythmiák.

A loperamiddal végzett in vivo és in vitro vizsgálatok nem mutattak genotoxikus és karcinogén hatást.

A patkányon végzett reprodukciós toxicitási vizsgálatokban (40 mg/ttkg/nap loperamid adag –20‑szoros MHUL) csökkent fertilitás és embrio-túlélés társult az anyai toxicitáshoz. Alacsonyabb NOAEL (No Observed Adverse Effect Level - megfigyelhető nemkívánatos hatást nem okozó szint) dózisok (≥10 mg/kg – 5-szörös MUHL) nem voltak hatással az anya és az embrio egészségi állapotára, illetve a peri- vagy postnatalis fejlődésre.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

1. Segédanyagok felsorolása

Magnézium-sztearát

talkum

kukoricakeményítő

laktóz-monohidrát.

Kemény kapszula:

sárga vas-oxid (E172)

indigokármin (E132)

eritrozin (E127)

fekete vas-oxid (E172)

titán-dioxid (E171)

zselatin.

1. Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

5 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

1. Csomagolás típusa és kiszerelése

8 db vagy 20 db kemény kapszula átlátszó PVC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.

1. A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

A megsemmisítésre vonatkozóan nincsenek különleges előírások.

Megjegyzés: (egy kereszt)

Osztályozás: I. csoport

Orvosi rendelvény nélkül is kiadható gyógyszer (VN).

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Johnson & Johnson Kft.

1123 Budapest, Nagyenyed u. 8-14.

Magyarország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA

OGYI-T-2221/01 (8x)

OGYI-T-2221/02 (20x)

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/

MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1993. január 1.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2009. október 27.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2016. november 3.