Kérdése van? Hívjon minket! +3616107596

KETODEX 25 mg granulátum belsőleges oldathoz 10 db
KETODEX 25 mg granulátum belsőleges oldathoz 10 db
1 390 Ft
1 290 Ft

KETODEX 25 mg granulátum belsőleges oldathoz 10 db

KETODEX 25 mg granulátum belsőleges oldathoz 10 db
KETODEX 25 mg granulátum belsőleges oldathoz 10 db
Enyhe és középsúlyos akut fájdalmak, azaz pél­dá­ul akut mozgásszervi fájdalmak, dysmenorrhoea és fogfájás rövid távú tü­neti ke­ze­lésére.
7
1 390 Ft
1 290 Ft
Kezdete: 2021.11.18   A készlet erejéig!
Kedvezmény: 7
Megtakarítás 100 Ft
Részletek

12

1. A GYÓGYSZER NEVE

Ketodex 25 mg granulátum belsőleges oldathoz

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

25 mg dexketoprofént tartalmaz (dexketoprofén-trometamol formájában) egy tasak belsőleges oldathoz való granulátum.

Ismert hatású segédanyag(ok): szacharóz kolloid szilicium-dioxiddal: 2,40 - 2,44 g.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Granulátum belsőleges oldathoz,

citromsárga színű granulátum.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1. Terápiás javallatok

Enyhe és középsúlyos akut fájdalmak, azaz pél­dá­ul akut mozgásszervi fájdalmak, dysmenorrhoea és fogfájás rövid távú tü­neti ke­ze­lésére.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Felnőtteknek:

A fájdalom termé­sze­tétől és sú­lyosságától füg­gő­en a javasolt dózis 8 óránként 25 mg. Az összdózis ne haladja meg a napi 75 mg-ot.

A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.4 pont).

A Ketodex granulátumot csak rövid időtartamú ke­ze­lésre tervezték, ezért a ke­ze­lést a tü­netek idejére kell kor­lá­tozni.

Időskorúak:

Idős korban a ke­ze­lést ajánlott alacsonyabb dó­zissal kezdeni (50 mg napi összdózis). A dó­zis a szokásos szintre csak akkor emelhető, ha megbizonyosodtunk, hogy a beteg a ke­ze­lést jól to­le­rálja. A lehetséges mellékhatásprofil miatt (lásd 4.4 pont) az idős betegeket különösen gondos megfigyelés alatt kell tartani.

Kóros májműködés:

Enyhe vagy középsúlyos májműködési zavarban szenvedő beteg esetében a ke­ze­lést csök­kentett dó­zissal (50 mg napi összdózis) kell kezdeni, és a beteget gondos meg­fi­gyelés alatt kell tartani. A Ketodex granulátum sú­lyos májelégtelenségben szenvedő betegeknél nem alkal­maz­ha­tó.

Kóros veseműködés:

Enyhe veseműködési zavarban szenvedő betegeknél a napi kezdő összdózist 50 mg-ra kell csökkenteni (a kreatinin clearance 59-89 ml/perc) (lásd4.4 pont). A Ketodex granulátum közepes vagy sú­lyos veseelégtelenségben nem alkal­mazható (a kreatinin clearance ≤ 59 ml/perc) (lásd 4.3. pont).

Gyermekek

A Ketodex granulátum hatását gyermekekben és serdülőkorúakban még nem vizs­gálták. A ké­szít­mény biztonságosságát és ha­té­kony­ságát nem állapították meg, ezért a ké­szít­mény gyermekeknek és serdülőkorúaknak nem adható.

Az alkalmazás módja

A tasak teljes tartalmát egy pohár vízben kell feloldani; jól fel kell rázni/el kell keverni a feloldódás elősegítésére.

Az elkészített oldatot a granulátum feloldását követően azonnal meg kell inni.

Étellel történő egyidejű bevétel következtében lassul a gyógyszer felszívódási rátája (lásd Farmakokinetikai tu­laj­don­ságok), ezért, heveny fájdalom esetén legalább 15 perccel étkezés előtt javasolt a bevétele.

4.3. Ellenjavallatok

A Ketodex granulátum nem alkalmazható a kö­vet­ke­ző esetekben:

  • a készítmény hatóanyagával vagy bármely más nem szteroid gyul­la­dás­csök­kentő szerrel vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység esetén.

  • olyan betegeknél, akiknél ha­son­ló hatású anyagok (azaz pél­dá­ul acetilszalicilsav, vagy más nem szteroid gyul­la­dás­csök­kentő szerek) szedése után asztmás roham, bronchospasmus, akut rhinitis lépett fel, orrpolip fejlődött ki, urticaria vagy angioödéma je­lentkezett.

  • ketoprofennel vagy fibrátokkal szembeni ismert fotoallergiás vagy fototoxikus reakciók esetén,

  • azon betegeknél, akiknél nem szteroid gyulladáscsökkentő terápiával összefüggő gyomorvérzés vagy perforáció szerepel az anamnézisben.

  • olyan betegeknél, akiknek peptikus fekély/gyomor-bélrendszeri vérzésük van vagy akiknek az anamnézisében bármilyen gyomor-bélrendszeri vérzés, fekélyesedés vagy perforáció fordult elő,

  • kró­ni­kus dyspepsiában szenvedő betegeknél.

  • más aktív vérzésben vagy vérzési rendel­le­nes­ségben szenvedő betegeknél.

  • Crohn be­teg­ségben vagy colitis ulcerosa-ban szenvedő betegeknél.

  • súlyos szívelégtelenségben szenvedő betegeknél.

  • közepes vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin clearance ≤59 ml/perc).

  • súlyos májműködési zavarban szenvedő betegeknél (10-15-ös Child-Pugh érték).

  • haemorrhagiás diathesisben vagy más vér­al­va­dási zavarban szenvedő betegeknél.

  • súlyos, (hányás, hasmenés vagy elégtelen folyadékbevitel okozta) dehidráció esetén.

  • a terhesség harmadik trimeszterében és szoptatás ideje alatt (lásd 4.6. pont).

4.4. Különleges figyelmeztetések és az al­kal­ma­zással kap­csolatos óvintézkedések

Óvatosság szük­sé­ges olyan betegek ke­ze­lésekor, akiknek anamnézisében allergiás re­ak­ci­ó szerepel.

Kerülendő a Ketodex egyidejű alkalmazása más nem szteroid gyulladáscsökkentő szerekkel, beleértve a szelektív ciklooxigenáz-2-gátló szereket is.

A nemkívánatos hatásokat minimálisra lehet csökkenteni a tüneteket még kontrollálni képes legalacsonyabb hatékony dózisnak a szükséges legrövidebb ideig történő alkalmazásával (lásd a 4.2 pontot és alább a gastrointestinális és cardiovasculáris kockázatokat).

Gastrointestinális hatások

Gastrointestinális vérzés, ulceráció vagy perforáció

Gastrointestinális vérzést, fekélyt vagy perforációt (melyek végzetessé is válhatnak) is jelentettek minden nem szteroid gyulladáscsökkentő szerrel a kezelés bármely szakában, figyelmeztető tünetekkel vagy azok nélkül, illetve súlyos gastrointestinális anamnézissel vagy anélkül is. Ha gastrointestinális vérzés vagy fekélyképződés fordulna elő Ketodex alkalmazása során, a kezelést azonnal le kell állítani.

A gastrointestinális vérzés, fekély vagy perforáció kockázata növekszik a nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek adagjának emelésével, illetve olyan betegek esetében, akiknek korábban volt már gyomorfekélyük, különösen, ha vérzéssel vagy perforációval súlyosbított (lásd 4.3 pont), valamint idős korban.

Idős korban: Az idős embereknél gyakrabban jelentkeznek nemkívánatos hatások a nem szteroid gyulladáscsökkentő szerekre, különösen gastrointestinális vérzés vagy perforáció, amely végzetes lehet (lásd 4.2 pont). Ezeknél a betegeknél az elérhető legkisebb dózissal kell kezdeni a kezelést.

Hasonlóan az összes nem szteroid gyulladáscsökkentőhöz, ki kell szűrni minden olyan beteget, akiknek nyelőcsőgyulladása, gastritise vagy gyomorfekélye volt, annak megállapítása céljából, hogy teljesen meggyógyultak-e mielőtt elkezdenék a dexketoprofén alkalmazását. Az olyan betegeket, akiknek gyomor-béltraktust érintő tüneteik vannak, illetve akiknek az anamnézisében gastrointestinális betegség szerepel, az esetleges emésztőrendszeri problémák jelentkezése céljából monitorozni kell, különös tekintettel a gastrointestinális vérzésre. A nem szteroid gyulladáscsökkentő szereket óvatosan kell adni gastrointestinális betegség (ulcerativ colitis vagy Crohn be­tegség) esetén, mivel a betegek állapota súlyosbodhat (lásd 4.8 pont).

Ezeknél a betegeknél protektív szerekkel történő kombinációs terápia (pl. mizoprosztol vagy protonpumpa inhibitorok alkalmazása) megfontolandó, valamint azoknál a betegeknél is, akik egyidejűleg alacsony dózisú acetilszalicilsavat, vagy más, a gastrointestinális kockázatot feltehetően növelő készítményeket kapnak (lásd lent és a 4.5 pontot).

Azoknak a betegeknek, akiknek korábban gastrointestinális tünetei voltak, különösen az időskorúaknak, minden szokatlan hasi tünetet (különösen a gastrointestinális vérzést) jelenteniük kell, főleg a kezelés kezdeti szakaszában.

Óvatosság javasolt azon betegek esetében, akik egyidejűleg olyan gyógyszereket kapnak, melyek növelhetik a fekély vagy a vérzés veszélyét, mint például a kortikoszteroidok, antikoagulánsok mint a warfarin, szelektív szerotonin- visszavétel gátlók vagy a thrombocyta-aggregáció gátló szerek mint az acetilszalicilsav (lásd 4.5 pont).

Renális hatások

A csökkent vesefunkciójú betegek csak fokozott óvatossággal alkalmazhatják a készítményt. Az ilyen betegeknél a nem szteroid gyulladásgátlók ronthatják a veseműködést, fokozhatják a vízretenciót és az ödémát. Fokozott óvatosságra van szükség akkor is, ha a beteg vizelethajtót szed, vagy hypovolaemia alakulhat ki nála, mivel mindkét állapot a vesekárosodás fokozott kockázatával jár.

A kezelés ideje alatt megfelelő folyadékbevitelről kell gondoskodni a dehidráció és a feltehetően velejáró fokozott vesetoxicitás elkerülésére.

Mint az egyéb nem szteroid gyulladásgátlók, a dexketoprofén is megemelheti a plazma urea nitrogén és kreatinin szintet. Mint az egyéb prosztaglandin bioszintézis gátlók, a dexketoprofén alkalmazása is vezethet a vese szövetét is érintő mellékhatások kialakulásához, úgymint glomerulo- vagy interstitiális nephritishez, papilla elhaláshoz, nephrosis szindrómához vagy akut veseelégtelenséghez.

Idős betegek nagyobb valószínűséggel szenvednek veseműködési zavarban (lásd 4.2 pont).

Hepatikus hatások

A csökkent májfunkciójú betegek csak fokozott óvatossággal alkalmazhatják a készítményt. Mint az egyéb nem szteroid gyulladásgátlók, a dexketoprofén is kismértékben és átmeneti jelleggel megemelheti egyes májenzimek szintjét, a SGOT (ASAT) és SGPT (ALAT) vérszintjének számottevő emelkedése is előfordulhat. Nagyobb fokú növekedés jelentkezésekor a kezelést meg kell szakítani.

Idős betegek nagyobb valószínűséggel szenvednek májműködési zavarban (lásd 4.2 pont).

Cardiovasculáris és cerebrovasculáris hatások

Hipertónia és/vagy enyhe/közepesen súlyos pangásos szívelégtelenség előzetes fennállása esetén a beteget folyamatosan ellenőrizni kell és tanácsokkal kell ellátni. Fokozott óvatosság ajánlott az előzetesen szívbetegségben szenvedőknél, különösen, ha az anamnézisben szívelégtelenséggel járó epizódok fordultak elő, mivel a szívelégtelenség kialakulásának fokozott kockázatával kell számolni a nem szteroid gyulladásgátlók alkalmazásával kapcsolatosan előforduló folyadékretenció és ödéma kapcsán.

Klinikai és epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok szerint egyes nem szteroid gyulladásgátlók alkalmazása során kis mértékben fokozódhat az artériás thrombotikus események (pl. miocardiális infarctus, stroke) kialakulásának kockázata, különösen nagyobb adagok hosszabb ideig történő alkalmazása esetén. A dexketoprofén-trometamol tekintetében nem áll rendelkezésre elegendő adat ahhoz, hogy ezt a kockázatot ki lehessen zárni.

Nem megfelelően beállított hipertónia, pangásos szívelégtelenség, diagnosztizált ischémiás szívbetegség, perifériás artériás betegség és/vagy cerebrovasculáris betegség esetén a dexketoprofénnel történő kezelést csak gondos mérlegelés után szabad megkezdeni. Hasonlóan megfontolandó olyan betegek hosszabb távú kezelése, akiknél cardiovasculáris betegségekre hajlamosító tényezők (pl. hipertónia, hiperlipidémia, diabetes mellitus, dohányzás) fennállnak.

Minden nem szelektív nem szteroid gyul­la­dás­csök­kentő szer képes gátolni a vér­le­mez­kék ag­gre­gá­ci­óját, és képes meghosszabbítani a vérzési időt a prosztaglandin szin­té­zis gátlásával. Ezért a dexketoprofén-trometamol alkalmazása nem javasolt olyan betegekben, akik a véralvadást befolyásoló gyógyszeres kezelés (pl. warfarin, kumarin származékok vagy heparin) alatt állnak (lásd 4.5 pont).

Idős betegek nagyobb valószínűséggel szenvednek szívműködési zavarban (lásd 4.2 pont).

Bőrreakciók

Súlyos bőr reakciókat, melyek közül néhány végzetes is lehet, köztük exfoliatív dermatitist, Stevens-Johnson-szindrómát és toxikus epidermalis necrolysist nagyon ritkán jelentettek nem szteroid gyulladásgátlók alkalmazásával összefüggésben. Ezen reakciók kockázata a terápia korai stádiumában a legnagyobb, a reakciók az esetek többségében a kezelés első hónapjában jelentkeztek. A Ketodex szedését bőrkiütés, nyálkahártya károsodás vagy más túlérzékenységi reakció első megjelenésekor abba kell hagyni.

Egyéb információk

Fokozott óvatossággal alkalmazható a készítmény az alábbiak esetén:

- ha a beteg egy ritka, öröklődő anyagcsere betegségben, porphyriában szenved (pl. akut intermittáló porphyria),

- ha a beteg dehidratálódott állapotban van,

- közvetlenül nagy műtét után.

Ha az orvos úgy ítéli meg, hogy tartós dexketoprofén kezelésre van szükség, rendszeresen ellenőriznie kell a beteg máj-és veseműködését, valamint mennyiségi vérképét.

Nagyon ritkán súlyos akut túlérzékenységi reakciókat (pl. anaphylaxiás shock) észleltek. A kezelést a Ketodex bevételét követő súlyos túlérzékenységi reakció első tüneteinek megjelenésekor abba kell hagyni. A tünetektől függően szükség esetén megfelelő orvosi beavatkozást kell alkalmazni.

Azoknál az asthmás betegeknél, akik egyidejűleg krónikus rhinitisben, krónikus sinusitisben, és / vagy nazális polyposisban is szenvednek, nagyobb a kockázata az acetilszalicilsav és / vagy NSAID-ok iránti allergiának, mint a lakosság a többi részénél. Ezen gyógyszer alkalmazása asztmás rohamokat vagy bronchospasmust válthat ki, különösen azoknál, akik allergiásak acetilszalicilsavra vagy NSAID-ra (lásd 4.3 pont).

Kivételesen varicella állhat a súlyos bőr és kötőszöveti fertőzéses szövődmények hátterében. Jelenleg nem zárható ki a nem szteroid gyulladásgátlók szerepe a fenti fertőzések súlyosbodásában, ezért varicella esetén tanácsos kerülni a Ketodex alkalmazását.

A Ketodex granulátum csak óvatosan alkalmazható olyan betegeknél, akik vérképzési rendellenességben, szisztémás lupus erythematosusban vagy kevert kötőszöveti betegségben szenvednek.

Hasonlóan az egyéb nem szteroid gyulladásgátlókhoz, a dexketoprofén is elfedheti a fertőző betegségek tüneteit.

Ez a gyógyszer szacharózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes fruktóz intoleranciában, glükóz-galaktóz malabszorpcióban vagy szacharáz-izomaltáz hiányban a készítmény nem szedhető. Ezt figyelembe kell venni diabetes mellitus esetén.

Gyermekek

Gyermekek és serdülőkorúak esetében a biztonságos al­kal­ma­zást még nem állapították meg.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Az alábbi köl­csön­ha­tások általában a nem szteroid gyul­la­dás­csök­kentő szerekre vonatkoznak:

Nem ajánlott kom­bi­nációk:

  • Más nem szteroid gyul­la­dás­csök­kentő szerek, (be­le­ért­ve a szelektív ciklooxigenáz-2-gátlókat) és a szalicilátok nagy dó­zisait ( 3 g/nap): több nem szteroid gyul­la­dás­csök­kentő szer együttes alkalmazása fokozhatja a gastrointestinális fekélyek és vérzés koc­ká­zatát, a szinergista hatás miatt.

  • An­ti­ko­a­gu­lánsok: a nem szteroid gyulladásgátlók fokozhatják az antikoagulánsok, mint pl. a warfarin hatását (lásd 4.4 pont), mivel a dexketoprofén is erősen kö­tő­dik a plazma-fehérjékhez, és gátolja a vér­le­mez­kék funkcióját, va­la­mint károsítja a gastroduodenalis nyál­ka­hár­tyát. Ha a kom­bi­nációt nem lehet elkerülni, akkor szoros kli­ni­kai meg­fi­gyelésre és a la­bo­ra­tó­ri­umi értékek ellenőrzésére van szük­ség.

  • Heparinok: megnő a vérzés koc­ká­zata (a vér­le­mez­ke funkció gátlása és a gastro­duodenális nyál­ka­hár­tya károsodása miatt). Ha a kom­bi­nációt nem lehet elkerülni, akkor szoros kli­ni­kai meg­fi­gyelésre és a la­bo­ra­tó­ri­umi értékek ellenőrzésére van szük­ség.

  • Kortikoszteroidok: a gastrointestinális fekély vagy vérzés kockázata megnő (lásd 4.4 pont).

  • Lítium (számos nem szteroid gyul­la­dás­csök­kentő szernél leírták): a nem szteroid gyul­la­dás­csök­kentő szerek növelik a vérben a lítium szintjét, ami to­xi­kus szintet is elérhet (a lítium csök­kent ki­vá­lasztása a vesében). Ezért ezt a para­mé­tert a dexketoprofén ke­ze­lés megkezdésénél, a dózis beállításakor és a kezelés végén ellenőrizni kell.

  • Metotrexát magas, 15 mg/hét vagy nagyobb dó­zisban: a metotrexát hematológiai to­xi­ci­tása megnő, mivel ál­ta­lá­ban a nem szteroid gyul­la­dás­csök­kentő szerek csök­kentik a veséből való ki­ü­rülését.

  • Hidantoinok és szulfonamidok: a ha­tó­a­nyagok to­xi­kus hatásai megnőhetnek.

Az alábbi kom­bi­nációk adásakor óvatosság szük­sé­ges:

  • Vizelethajtókkal, ACE gátlókkal, antibakteriális aminoglikozidokkal és angiotenzin II re­cep­tor an­ta­go­nis­tákkal együtt adva: A dexketoprofén csök­kentheti a húgyhajtók és vér­nyo­máscsökkentő gyógy­szerek hatását. Néhány csök­kent vesefunkciójú betegben (pl. dehidratálódott betegekben vagy csök­kent vesefunkciójú idősebb betegekben) a ciklooxigenázt gátló szerek együttes alkalmazása ACE-inhi­bí­torokkal vagy angiotenzin II re­cep­tor an­ta­go­nis­tákkal vagy antibakteriális aminoglikozidokkal a vesefunkció további romlását ered­mé­nyezheti, amely folyamat ál­ta­lá­ban reverzibilis. Abban az esetben, ha dexketoprofént és egy vizelethajtót egyszerre írnak fel, akkor biztosítani kell a beteg meg­fe­le­lő­ hidráltsági állapotát, és a ke­ze­lés kezdetén, valamint ezt követően is időszakonként ellenőrizni kell a vesefunkciót. A Ketodex és kálium-spóroló diuretikumok együttadása hyperkalaemia kialakulásához vezethet. Rendszeresen ellenőrizni kell a vér kálium koncentrációját (lásd 4.4 pont).

  • Alacsony, 15 mg/hétnél kisebb dó­zisokban hasz­nált metotrexáttal együtt adva: a metotrexát hematológiai to­xi­ci­tása megnő, mivel a gyul­la­dás­csök­kentő szerek ál­ta­lá­ban csök­kentik a veséből való ki­ü­rülését. A kom­bi­náció első heteiben hetente kell ellenőrizni a vérképet. Fokozott ellenőrzést kell végezni enyhén kóros vesefunkciójú, vagy idősebb betegeknél.

  • Pentoxifillinnel együtt adva: megnő a vérzés koc­ká­zata. Fokozott kli­ni­kai monitorozásra és a vérzési idő gyakoribb ellenőrzésére van szük­ség.

  • Zidovudinnel együtt adva: megnő az eritropoetikus to­xi­ci­tás koc­ká­zata a retikulocytákra gyakorolt hatás miatt, a nem szteroid gyul­la­dás­csök­kentő szer beadásának megkezdése után egy héttel sú­lyos vérszegénység léphet fel. A nem szteroid gyul­la­dás­csök­kentő szerrel való ke­ze­lés megkezdése után egy-két héttel a vérképet és a retikulocyta számot ellenőrizni kell.

  • Szulfonilurea ké­szít­ményekkel együtt adva: a nem szteroid gyul­la­dás­csök­kentő szerek képesek fokozni a szulfonilurea ké­szít­mények hypoglykaemiás hatását, oly módon, hogy leszorítják azokat a plazmafehérjék kötőhelyeiről.

Kombinációk, melyeknek a lehetőségét nem lehet kizárni:

  • Béta-blokkolók: nem szteroid gyul­la­dás­csök­kentő szerrel való ke­ze­lés a prosztaglandin bio­szin­té­zis gátlásával csök­kentheti vér­nyo­máscsökkentő hatásukat.

  • Ciklosporin és takrolimusz: a vesekárosító hatást a nem szteroid gyul­la­dás­csök­kentő szerek a renális prosztaglandin által mediált hatásokon ke­resz­tül fokozhatják. Kom­bi­náció esetében a vesefunkciót ellenőrizni kell.

  • Trombolitikumok: együttadás esetén megnő a vérzés koc­ká­zata.

  • A thrombocyta-aggregáció gátló szerek és a szelektív szerotonin-visszavétel gátlók (SSRI-k): fokozódik a gastrointestinális vérzés kockázata (lásd 4.4 pont).

  • Probenecid: együttadásukkor a dexketoprofén plazmakon­cent­rá­ciója megnőhet; ez a köl­csön­ha­tás a vese tubularis szek­ré­ci­ó és a glükuron-konjugáció helyén le­ját­szó­dó gátlási mecha­nizmus következménye, ami a dexketoprofén dó­zisának megvál­toztatását teszi szük­sé­gessé.

  • Szívglikozidok: a nem szteroid gyul­la­dás­csök­kentő szerek nö­velhetik a plazma glikozid kon­cent­rá­cióját.

  • Mifepriszton: Elméletileg megvan annak a koc­ká­zata, hogy a prosztaglandin szintetáz inhi­bí­torok megvál­toztatják a mifepriszton ha­té­kony­ságát.

Korlátozott bizonyíték van arra, hogy a nem szteroid gyul­la­dás­csök­kentő szerek adása a prosztaglandin alkalmazásának napján nem befolyásolja hátrányosan a mifeprisztonnak vagy a prosztaglandinnak a méhnyak tágulására vagy a méh összehúzódására kifejtett hatását, és nem csökkenti a gyógyszeres terhesség-megszakítás klinikai hatékonyságát.

  • Kinolon anti­bio­ti­kumok: Az ál­lat­kí­sér­letek adatai azt mutatják, hogy nagy dó­zisú kinolonok nem szteroid gyul­la­dás­csök­kentő szerrel kom­bi­nálva fokozhatják a konvulziók kialakulásának koc­ká­zatát.

4.6. Termékenység, terhesség és szoptatás

A terhesség harmadik trimeszterében és szoptatás alatt a Ketodex granulátum szedése ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Terhesség

A prosztaglandin bioszintézis gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embrionális/magzati fejlődést. Az epidemiológiai vizsgálatok adatai szerint a terhesség korai szakaszában alkalmazott prosztaglandin bioszintézis gátló növeli a vetélés, a cardiális fejlődési rendellenesség, illetve a gastroschisis kockázatát. A cardiovasculáris malformatio abszolút kockázata kevesebb, mint 1%-ról kb. 1,5%-ra növekedett. A kockázat növekedése vélhetően függ a dózistól és a terápia időtartamától. Állatkísérletekben a prosztaglandin bioszintézis gátló adása után emelkedett a pre- és poszt-implantációs veszteség és az embrionális/foetális letalitás.

Ezenkívül állatkísérletek eredményei szerint az organogenetikus periódusban adott prosztaglandin bioszintézis gátló hatására megnövekedett a különböző fejlődési rendellenességek, többek között a cardiovasculáris malformatio előfordulása. Mindemellett, a dexketoprofén-trometamollal végzett állatkísérletek nem igazoltak reproduktív toxicitást (lásd 5.3 pont). A terhesség első és második trimeszterében a dexketoprofén-trometamol adása kerülendő kivéve, ha feltétlenül szükséges. Amennyiben a dexketoprofén-trometamolt megtermékenyülni szándékozó nő szedi, vagy a terhesség első vagy második trimeszterében alkalmazzák, a lehető legalacsonyabb dózist kell választani, és a kezelést a legrövidebb ideig szabad folytatni.

Bármely prosztaglandin bioszintézis gátló terhesség a harmadik trimeszterében alkalmazva a következő hatásokat fejtheti ki a magzatra:

- cardiopulmonális toxicitás (a ductus arteriosus korai elzáródásához és pulmonális hipertenzióhoz vezethet),

- gátolhatja a magzati vesefunkciót, ami oligohydroamnionhoz vezethet.

Bármely prosztaglandin bioszintézis gátló a terhesség végén az anyára és az újszülöttre a következő hatásokat fejtheti ki:

- a vérzési idő esetleges meghosszabbodása, mely a thrombocyta-aggregáció gátlására vezethető vissza, és ami már nagyon kis dózisok esetén is előfordulhat,

- gátolhatja a méh összehúzódását és késleltetheti vagy elnyújthatja a szülést.

Termékenység:

Mint más nem szteroid gyulladásgátlók, a dexketoprofén-trometamol al­kal­ma­zása is károsíthatja a nők termékenységét, ezért nem ajánlott megtermékenyüléssel próbálkozó nők ke­ze­lésére. Azoknál a nőknél, akiknek gondjaik vannak a megtermékenyüléssel, vagy akiknek a termékenységét vizs­gálják, meg kell gondolni a dexketoprofén-trometamol ke­ze­lés leállítását.

Szoptatás:

Nem ismert, hogy a dexketoprofén kiválasztódik-e az anyatejbe. Szoptatás alatt a Ketodex alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Ketodex granulátum mellékhatásokat okozhat, például szédülést, látási zavarokat vagy álmosságot. Ezek jelentkezése hátrányosan befolyásolhatja a reakcióképességet, a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szük­sé­ges ké­pes­séget.

4.8. Nemkívánatos hatások, mel­lék­ha­tások

A (tabletta gyógyszerformával végzett) klinikai vizs­gálatok során leírt, és a dexketoprofén-trometamollal – legalábbis valószínűsíthetően - kap­csolatba hozható nemkívánatos eseményeket,, va­la­mint a Ketodex granulátum forgalomba hozása után bejelentett mel­lék­ha­tásokat szervrendszerek szerint cso­portosítva és a gyakoriságot is feltüntetve, az alábbi táb­lá­zatban adjuk meg:

Mivel a maximális plazmaszint (Cmax) a dexketoprofen granulátum alkalmazásakor magasabb, mint a tabletta gyógyszerformánál, az esetleges mellékhatások (gyomor-bélrendszeri) kockázatának fokozódása nem zárható ki.

SZERVRENDSZER OSZTÁLY

Gyakori

(≥1/100 - <1/10)

Nem gyakori

(≥1/1000 - <1/100)

Ritka

(≥1/10 000 - <1/1000)

Nagyon ritka /Izolált esetek

(<1/10 000)

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

---

---

---

Neutropenia, thrombocyto-penia

Immunrendszeri betegségek és tünetek

---

---

Laryngeális oedema

Anaphylaxiás reakció, (az anaphylaxiás shockot is beleértve)

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

---

---

Anorexia

---

Pszichiátriai kórképek

---

Álmatlanság, szorongás

---

---

Idegrendszeri betegségek és tünetek

---

Fejfájás, szédülés, somnolentia

Paresthesia, ájulás

---

Szembetegségek és szemészeti tünetek

---

---

---

Homályos látás

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei

---

Szédülés

---

Tinnitus

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

---

Palpitatio

---

Tachycardia

Érbetegségek és tünetek

---

Kipirulás

Hypertensio

Hypotensio

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinális betegségek és tünetek

---

---

Bradypnoe

Broncho-spasmus, dyspnoe

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Hányinger / vagy hányás, hasi fáj­dalom, hasmenés, dyspepsia

Gastritis, szék­re­kedés, szájszárazság, flatulentia

Gyomorfekély, gyomorfekély vér­zéssel vagy perforációval (lásd 4.4 pont)

Has­nyál­-

mi­rigy-

gyul­la­dás

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

---

---

Hepato-celluláris károsodás

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

---

Kiütés

Urticaria, acne,

fokozott izzadás

Stevens Johnson szindróma, toxikus epidermális necrolysis (Lyell's szindróma), angio-oedema, arc-oedema, fényérzékeny-ségi re­ak­ci­ók, viszketés

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei

---

---

Hátfájás

---

Vese- és húgyúti be­teg­ségek és tünetek

---

---

Polyuria

Akut vese-elégtelenség

Nephritis vagy nephrosis szindróma

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek

---

---

Menstruációs rendel­lenes-ség, prosztata rendel­le­nes­ség

---

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

---

Fáradtság, fájdalom, asthenia, rigor, rossz közérzet

Perifériás oedema

---

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei

---

---

Abnormális májfunkciós tesztek

---

A leggyakrabban észlelt nemkívánatos hatások gastrointestinális jellegűek. Előfordulhat peptikus fekély, perforáció vagy gastrointestinális vérzés, melyek akár végzetesek is lehetnek, elsősorban idős korban (lásd 4.4 pont). Hányingert, hányást, hasmenést, felfúvódást, székrekedést, dyspepsiát, hasi fájdalmat, melaenát, vérhányást, fekélyes stomatitist, colitis és Crohn be­tegség súlyosbodását (lásd a 4.4 pont) is jelentettek a beadást követően. Ritkábban gastritist is megfigyeltek. Oedemát, hypertoniát és szívelégtelenséget is jelentettek nem szteroid gyulladásgátlókkal történő kezeléssel összefüggésben.

Klinikai és epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok szerint egyes NSAID-ok alkalmazása során kis mértékben fokozódhataz artériás thrombotikus események (pl. myocardiális infarctus, stroke) kialakulásának kockázata, különösen nagyobb adagok hosszabb ideig történő alkalmazása esetén (lásd 4.4 pont).

Mint más nem szteroid gyulladásgátlók használata esetén is, a kö­vet­ke­ző mel­lék­ha­tások is előfordulhatnak: aszeptikus meningitis, amely leginkább szisztémás lupus erythematosusban vagy kevert kötőszöveti be­teg­ségben szenvedő betegekben fordul elő; hematológiai re­ak­ci­ók (purpura, aplasticus és haemolyticus anaemia, és ritkán agranulocytosis és csontvelő hypoplasia).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül

4.9. Túladagolás

A túladagolás tünettana nem ismert. Hasonló gyógyszerkészítmények gastrointestinalis (hányás, anorexia, hasi fájdalom) és neurológiai (álmosság, szédülés, dezorientáció, fejfájás) rendellenességeket okoztak.

Véletlenszerű, vagy tévedésből tör­té­nő túladagolás esetében azonnal el kell végezni a beteg kli­ni­kai ál­la­potának meg­fe­le­lő tüneti ke­ze­lést. Egy órán belül aktív szenet kell beadni, ha felnőtt vagy gyerek 5 mg/ttkg-nál nagyobb mennyi­séget nyelt le.

A dexketoprofén-trometamol dialízissel eltávolítható.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1. Farmakodinámiás tu­laj­don­ságok

Farmakoterápiás csoport: Propionsav származ

Adatok
OGYI kód
OGYI-T-08884/17
Kiszerelés
doboz
Cikkszám
10036078